1896-ban Vikár Béla Európában elsőként használta a fonográfot népzenei gyűjtésre. Nyomában Bartók Béla, Kodály Zoltán és követőik több mint 4.500 viaszhengernyi népzenei anyagot rögzítettek még a század elején, amikor a népi kultúra hagyományos formája még virágkorát élte. A gyűjtés a teljes magyar nyelvterületet átfogta, a Lajta folyótól a moldvai csángókig, a Felvidéktől a Délvidékig, ugyanakkor kiterjedt a Kárpát-medencében élő román, szlovák, délszláv, rutén, német, zsidó, cigány, sőt Bartók esetében az anatóliai török és algériai arab lakosságra, továbbá a Volga-vidéki rokonnépek anyagára is. A két világháború között a kor legjobb technikai színvonalán, gramofon-felvételeken készült el az ún. Pátria-sorozat. Ekkor kerültek először kereskedelmi forgalomba eredeti népzenefelvételek, s váltak ezáltal hozzáférhetővé a szélesebb érdeklődő közönség számára.

A fonográf- és gramofon-felvételeket a budapesti Néprajzi Múzeum őrzi. Később a Magyar Tudományos Akadémia keretében nagyszabású dallamrendezési és összkiadási munka kezdődött, amely az egyre fejlődő technikai lehetőségeket kihasználva mintegy 10.000 órányi hangfelvétel felhalmozásához vezetett. Ennek az anyagnak az összegyűjtésével párhuzamosan egy világszinten is páratlan dallamrendszerezési tapasztalat alakult ki, amelynek eredményeként jött létre az MTA Zenetudományi Intézetében található Népzenei Típusrend, amely a régi magyar népdalokat foglalja több mint 2300 típusba (Bővebben lásd: Dobszay László - Szendrei Janka: A Magyar Népdaltípusok Katalógusa. Bp. 1988.). Mivel az új stílusú dallamanyag rendezése még nem fejeződött be, összeállításunk magyar néphagyománynak ezt a régi, zeneileg már rendszerezett rétegét kívánja a népdalkedvelők számára hozzáférhetővé tenni.

Minden dallamtípusnak megfelel egy kotta, amely nem egy konkrét dallamváltozatot, hanem a változatok sokaságából elvonható "tipikus" formát jeleníti meg. Ez a számítógép szintetizált hangján (MIDI) is megszólaltatható, miáltal a dallamok megismerésére kottaolvasás nélkül is lehetőség nyílik. A típuskottákhoz több mint 1600 hangfelvételt válogattunk az elmúlt 100 év népzenegyűjtéséből, a recsegő fonográfos hangzástól az utóbbi években elterjedt teljesen zajmentes digitális (DAT) sztereó felvételekig. Válogatásunk érinti az öt nagy népzenei dialektus terület mindegyikét, a történelmi magyar vármegyék többségét (a néprajzkutatásban ma is ezeket használjuk), az énekes és hangszeres előadásmódot, a népélet minden területét érintő zene változó hangulatait, a keservesek, balladák komorabb világától, a népi tánczenén és lakodalmi muzsikán keresztül, a pajzán szövegű, vidám hangvételű pásztordalokig.

A dallampéldák adatközlői és gyűjtési adatai nemcsak a felvételek elhangzásakor jelennek meg, hanem visszakereshetőek, sőt a dalok szövegeiből is nyújtunk néhány versszaknyi ízelítőt. Természetesen nemcsak a hangzó dallampéldák adatait, hanem a típusokat is kerestethetjük a programmal, néhány fontos zenei jellemző alapján (zenei stílus, szótagszám, sorzáró hang).

Összeállításunkkal az egyszerű népdalkedvelők, a népdalénekesek, hangszeres népzenészek, énektanárok ismereteinek bővítéséhez kívánunk segítséget nyújtani, ugyanakkor úgy véljük, hogy a népzene iránt tudományos tájékozódás igényével érdeklődők számára is hasznos tartalmat kínálunk.